Alexander Rybak édesanyja

Az egyetlen, amit nem engedett meg édesanyja Alexander Rybaknak, amikor kicsi volt.

Natasa Rybak szerint Norvégiában sokan félnek attól, hogy rosszat tesznek a gyereküknek, ha gyakorlásra szorítják őket.

Képfelirat:  Gyakorolni muszáj:  Amikor fia hat éves volt, Natasa Rybak eldöntötte: hegedülni fog. Úgy gondolja, a gyerekeknek akkor is gyakorolniuk kell, ha nem akarják.
Fotó: Siv Johanne Seglem /Dagbladet 

Egyetlen dolgot nem engedtek meg soha Alexandernek. 

Forrás: Dagbladet Pluss 2016.08.14. Szerző:  Steinar Solås Suvatne
Fordította norvégról: TessaLa, lektorálta Anni Jowett.
Fordította angolról: Menyhért Mónika

Natasa Rybak játékosan köröz ujjaival a kisujjától a hüvelykujjáig és vissza. Mintha új körömlakkját mutatná büszkén. Ennél azonban sokkal komolyabb dologról van szó.

– A kosár – mondja, miközben szigorú pillantást vet kezeire.

Nem mintha Alexander mindig elfogadta volna anyukája tilalmát, de ahhoz, hogy jó hegedűs legyen az ember, a legfontosabb, hogy odafigyeljen arra, ami a megélhetését jelenti.

– A kosárlabda szigorúan tilos volt. Képzelje csak el, tönkretehette volna az ujjait. De tudom, hogy néha kosarazott egy barátjával.

Rybak anyuka nevet. Hiszen végül minden jól alakult. A fia soha nem törte el egyik ujját sem, ellenben nemzeti híresség lett, miután megnyerte az Eurovíziós Dalverseny nemzeti döntőjét. 18 évvel azután, hogy édesanyja, férje, Igor és az ötéves Alexander felültek a Minszkből Oslóba tartó repülőre, egyetlen fiuk új pontrekordot állított fel az Eurovízió döntőjében.

Kultúrtörténeti érték

387 pont. Norvégia lett a legjobb – legalábbis valami olyasmi.  Ez hatalmas teljesítmény egy olyan ország számára, amely addig szinte csak olyan dolgokban nyert, amihez lábra csatolt falécek kellenek. Rybak és a “Fairytale” arannyal, flitterrel, csillogással írta be magát Norvégia kultúrtörténetébe.

Vagy inkább az oroszoknak jár az elismerés?

– Nehéz ebben biztosat mondani; amit én tudok, az az, hogy a gyerekeknek néhanapján gyakorolniuk kell, még ha nem akarják is – mondja Natasa Rybak.

Itt elgondolkodik. Jól tudja, hogy a fia sikerének kulcsa a tehetség plusz gyakorlás, gyakorlás és megint csak gyakorlás. Ettől lesz igazán jól képzett az ember, állítja következetesen Rybak anyuka.

 Norvégiában sokan attól tartanak, árthatnak a gyerekeknek ezzel  gyerekkorukban, ezért nem akarják túlzottan erőltetni a gyakorlást, pedig gondoljuk csak meg, mire tanít a természet. Mikor vagyunk képesek a legtöbbet és legjobban megtanulni, ha nem gyerekkorunkban? Miért félünk akkor tanítani a gyerekeinket? Az orosz iskola keményebb, mint  a norvég, és természetesen Alexandernek is sokat kellett gyakorolnia, meséli Natasa.

«A hegedűs fiú»

Gyakorlás. Mindig. Nem napi  4-5 órát, ahogy sokan mondani szokták , de minden nap egy kicsit, és 15 percnél azért többet, ahogy Natasa Rybak tanácsolja. Ez általában jól működött, még ha el is ismeri, hogy a fiát csak a “hegedűs fiúként” ismerték a szomszédok Nesoddenben.

– Amire igazán büszke vagyok, az az, hogy Alexander a nehéz iskolaévek alatt végig következetes tudott maradni. Amikor a haverjai hívták magukkal, ő azt mondta, “a zene az első”, és sietett haza gyakorolni. Ez nem olyan könnyű egy 13-14 éves gyereknek, de ő csak akkor ment focizni, ha kész volt a feladatával. Büszke vagyok rá, hogy végig tudta csinálni, még ha néha nehéz is volt – mondja az édesanya.

Alexander Rybak Eurovision Sweden 2016
Mindig valami újat akar: – Alexander vitatkozott tanáraival, megmondta, hogy neki hogy tetszik jobban. Soha nem játszott egy darabot szabályosan. Mindig valami újat akart, mindenen csavart egyet – meséli Rybak anyuka. Alexander Rybak az idei svédországi Eurovíziós Dalversenyen. Photo: NTB SCANPIX

Rybak anyuka az orosz és a norvég zenei hagyományok keverékeként jellemzi fiát.  Orosz azért, mert a zenei tehetség a génjeiben van, és mert egyértelmű elvárásoknak kellett megfelelnie. Norvég pedig azért, mert korán elkezdte járni a saját útját, dacolt a hangjegyekkel, vitába mert szállni a tanáraival.

– Alexander vitatkozott egykori tanáraival, megmondta, hogy neki hogy tetszene jobban. Soha nem játszott egy darabot szabályosan. Mindig valami újat akart, mindenen csavart egyet. Már akkor láttuk benne a színpadi előadót. Bár engem őszintén szólva sokkolt a dolog! Ahonnan mi jövünk, ott nem volt szabad vitatkozni ilyen dolgokban – mondja Natasa, és jól megnyomja a “nem” szót.

Aztán megint nevet. Hol van már a tavalyi hó! Ahogy a kosarazásnak, végül ennek is jó vége lett. A zenetanár szerencsére jól kezelte a 11 éves fiú ellenkezését, aki a maga módján akarta játszani a darabokat.

Hamar meglátta benne a tehetséget

Natasa maga zongoraművész, férje, Igor hegedül, és azért jött Norvégiába, mert állást kapott az operában.  Egyértelműnek tűnik tehát, hogy egyetlen fiukra is hasonló jövőt várt.

Vagy mégsem?

– Természetesen azt akartuk, hogy megtanuljon hangszeren játszani. Nagyon korán észrevettük a tehetségét és megtanítottuk zongorázni és hegedülni. Igor és én szeretünk játszani, és szerettük volna Alexandernek is megtanítani ugyanezt – meséli.

Hét évesen, amikor sok gyerek még csak ismerkedik a zongorával, Natasának és Igornak Alexander karrierjére nézve a legnehezebb döntést kellett meghozniuk: a zongora vagy a hegedű felé induljon el?

– És mit szólt Alexander?

– Mit szólhatott volna? Hét éves volt. Az egyik nap zongorázni akart, a következő nap meg csak hegedülni.  De azt hiszem, egész jól fogadta a dolgot.

Az édesanya most ismét nevet. Nem panaszkodhat, hogy rossz hangszert választottak volna.  Hegedűjével a kezében  a fia szupersztár lett.  A 2009-ben az “Årets Spellemann” 2009 (Az Év zenésze)  díjjal kitüntetett művész ezen a nyáron  személyre szabott előadói esttel ünnepelte pályafutásának 10 éves évfordulóját. Az Aftenposten (napilap) 5 ponttal jutalmazta érte (a dobókocka oldalain lévő pontszámok alapján, a ford. megj.)

– Korán észrevettük, hogy Alexander előadónak született, és a mai napig is az. Én általában szigorú kritikusa vagyok, de amikor megnéztem az előadóestjét, egészen lenyűgözött. Tényleg.

Aggódott

Könnyű most már mosolyogni ezen, de minden egykor volt 23 éves tudja, hogy 23 évesen az ember még nem felnőtt.

Natasa Rybak bevallja, hogy aggódott a fiáért, amikor 23 évesen híres ember lett. Mindenki akart egy darabot a norvég hegedűsből. És bármennyire is kiváló sokminden másban, Alexander Rybak nehezen tud nemet mondani – véli Natasa mama.

– Olyan nagy volt a nyomás rajta.  Egy csomó felkérés mindenhonnan. Több évig tartott ez a feszített tempó, és én aggódtam. Mi, anyák azt szeretnénk, ha a gyerekünk kiegyensúlyozott  lenne, eleget aludna és enne és élvezné azt, amit csinál. Egy nap alatt három országba utazott fellépni. Szerintem így lehetetlen élvezni a pillanatot.

Most már nem nevet, még ha azért jól mentek a dolgok akkor is.  Alexander Rybak a napokban jött ki egy új dallal, tavaly pedig könyvet írt.

– Alexandernek határozott véleménye van a művészetről, de máskülönben nagyon kedves , talán túlságosan is.  Mindig másokra gondol, és ezzel végső soron a saját dolgát nehezíti meg.

– Vannak otthon viták arról, hogy ki a legjobb zenész?

– Nem, és nehéz is lenne megmondani, melyikünk a legjobb. Igor is kiválóan ért a szakmájához. Alexander élénkebb, szórakoztató típus, színpadi előadónak született. Igorhoz és hozzám inkább a klasszikus stílus áll közelebb.

Natasa Rybak otthon a férfiakra hagyja a rivalizálást. A legtöbb ember számára ez udvarias szégyenlősségnek tűnik.  Végtére is ő is a zenéből él.

– A vendégeiket nem ijeszti meg, hogy a vacsoránál asztali áldást kell énekelniük?

– Mi sem muzsikálunk állandóan. Bár mindhármunknak ez a hivatása, mi is tartunk néha szünetet. De Alexander gyakran ül le a nagy zongorához és azon nyomban elkezd játszani egy dallamot. A zene csak úgy árad az egész lényéből – és közben mutatja a kezeivel, mire gondol.

– Olyasmi ez, aminek ki kell jönnie valahogy. Egész egyszerűen a zene őbenne benne lakik.

Run by a worldwide team of Alexander Rybak's fans