Alexander Rybak Norvégiáról, a norvég értékekről és május 17-ről – 2017.05.13.

Alexander Norvégiáról, a norvég értékekről és május 17-ről, a norvég nemzeti ünnepről 

Forrás: Magasinet, Dagbladet. Megjelent: 2017.05.13. Szöveg:  Silje Kathrine Sviggum. Fotók:  Agnete Brun. Fordította TessaLa, lektorálta Anni Jowett. 

Alexander Rybak (31) még mindig rossz érzéssel gondol vissza arra, amikor elmulasztotta május 17-ét. 2009-et írtunk, amikor a “Fairytale” hazai sikert hozott Norvégiának az Eurovíziós Dalfesztiválon. Ahogy a konfettieső földet ért Moszkvában és Rybak a gratulációk özönében találta magát, akkor szembesült azzal, hogy lemaradhat május 17-e megünnepléséről.

– Jobban fájt, hogy kihagyom május 17-ét, mint amennyire jó volt megnyerni az Eurovíziót.

– Nagyon rosszul érintett, mondja Alexander Rybak, miközben melegszendvicsét eszi a Holmenkollen Park Hotelben.

– Tényleg ennyire komoly volt?  Rybak bólint.
– Igen, nagyon szeretem május 17-ét. Nálunk Fehéroroszországban nincs ehhez hasonló.

Úgy gondolta akkor megoldani a dolgot, hogy bátorította az embereket, menjenek ki elé a Gardermoen reptérre. Arra számított, hogy csak néhányan lesznek. Tengernyi ember közepette landolt.

– Fantasztikus volt, hogy annyian eljöttek. A győzelmet követően minden évben visszakaptam azt az elvesztett május 17-ét.  Sokszor van olyan egy év alatt, hogy be kell rohannom egy üzletbe és amennyire tudok, elrejtőzni a kapucnim mögött, és egy gyerek mégis felismer, pedig  tényleg nem akarok fotót, amikor meg vagyok fázva.

– Május 17-én bepótolok minden félig mosolygós szelfit, amit az év többi részében adtam. Nagyszerű érzés, amikor a nemzeti ünnepen azért a dalért ismernek el, amelyet képviselni tudsz. Úgyhogy örömmel segítek azoknak, akik szelfire vadásznak egy Grand Prix-előadóval, mondja a 31 éves Rybak.

A sokoldalúság híve vagyok

A «Fairytale» sláger lett, amit mindig el kell énekelnie. A klasszikus zenét tanult hegedűművész a Barratt Due Music Institute-ben végzett 2012-ben.

Kitüntették az  Anders Jahre’s Cultural Prize-zal, megnyerte a “Kjempesjansen”-t (a norvég “Got Talent” – a ford. megj), megkapta a Hedda-díjat a “Hegedűs a háztetőn” című darabban a Hegedűs szerepéért, és ezek után első lett a Melodi Grand Prix-n (norvég eurovíziós válogató – a ford. megj.), mielőtt végül mindezt megkoronázta a moszkvai eurovíziós döntőn aratott győzelemmel – rekord pontszámot elérve.

A “Fairytale” sikere után olyan szélesre tárta a szárnyait, hogy a kritikusok zuhanórepülést jósoltak neki.
Játszott klasszikusokat, popot, jazzt, karácsonyi dalokat, rapet.

Részt vett az orosz “Sztárban sztár/Your Face Sounds Familiar” TV-showban (ahol második lett), a “Szombat esti tánc/Let’s Dandce” svéd változatában (ebben negyedik helyezést ért el), és megírta az “Így neveld a sárkányodat 2” című Disney-film hivatalos zenéjét (az újságíró arra gondolhatott, hogy ő írta a film egyik betétdalát – a ford. megj.).

Nem azzal kellene foglalkoznia, amiben tényleg jó? Rybak egyébként is figyelmes tekintete most még inkább felélénkül.

– A változatosság mellett köteleztem el magam. Az embereknek élvezniük kell az életet, kísérletezni a tehetségükkel. Sok kezdő művész karrierje kisiklik, mert tapasztalt, pénzes figurákra hallgatnak, akik azt mondják, egyetlen vonal mentén haladjanak a pályájukon.

– És aztán az egész életüket és karrierjüket végigkíséri az a rossz érzés, hogy csak azt csinálták, amit mások mondtak. És egyszercsak eltelt tíz év az életükből, ami már sosem tér vissza.

“A 20-as éveim eleje a legjobb lányokkal való flörtölésről szólt”
Alexander Rybak

Fegyelem és szeretet

Most a “Trolle és a varázshegedű” című könyve musical-változatán dolgozik, illetve a könyv folytatásán. A recept?

– A művészként elért összes sikeremet a szüleimnek köszönhetem, akik jól ötvözték a fegyelmet a szeretettel. Ők mutatták meg nekem a helyes utat. 

– Ha azt mondtam, nem gyakorlok, mert nem érdekel, csak emlékeztettek rá, milyen jól sikerült az előző koncert. Sosem valamiféle kényszerítést éreztem, hanem hogy szeretettel irányítanak, – és mosolyog, miközben zenész szüleiről beszél.

Iskola után a barátai játszani mentek. Alexander hazament és gyakorolt.

– Ez a legnagyobb kulturális különbség. Kelet-Európában nem elég, ha tehetséges vagy,  szorgalmasnak is kell lenned.

– Nekem nem volt probléma különböznöm a többiektől, de a gyerekeimtől nem fogom megkövetelni, hogy naponta gyakoroljanak, ha ők nem akarják.

Könnyű beilleszkedés

Az Eurovízió alatt Alexandert kérdezték fehérorosz újságírók, nem szégyelli-e, hogy fehéroroszként Norvégiát képviseli.

– Amikor arra gondolok, milyen könnyű dolgom volt itt bevándorló gyerekként, egyáltalán nem nehéz a norvég oldalra állnom és norvégként visszaadni valamit.

– Vagy legalább norvég állampolgárként. Oroszországban ez sosem lett volna lehetséges egy kívülről érkezőnek. 

Rybak újra a szüleit dicséri.

– Egészen más teljes szívvel arra törekedni, hogy a gyereked jól érezze magát az új hazájában, ahogy az édesanyám tette velem, mint amikor egy orosz üzletember kitalálja, hogy idejön, mert sokkal többet kereshet Norvégiában, de nem tesz semmit a gyerekei beilleszkedéséért. 

– A norvég gyerekekkel voltam együtt és nem küldtek orosz összejövetelekre otthontól másfél órányi távolságra.

Alexander Rybak hirtelen nevetni kezd. Elmondja, hogy ezen a nyáron New York-ba megy a barátnőjével.

– Ha patrióta vagyok, akkor minden bizonnyal amerikai patrióta vagyok. Szeretem az USA-t.

A barátnőjének köszönhetően május 17-e idén egy kicsit más esz. Rybak Rómeóként ragyog, amikor Júliájáról (22) beszél.

– Amikor szingli voltam, nem vártam ezt az estét, mert ez arról szól, kinek van a legtisztább bunad-ja (norvég nemzeti viselet – a ford. megj.) és a legszebb barátnője.

– Ez egyfajta verseny volt?

– Igen, a 20-as éveim eleje arról szólt, hogy a legszebb lányokkal flörtöljek. Azelőtt találni akartam egy lányt. Most nekem van a legszebb barátnőm.

Run by a worldwide team of Alexander Rybak's fans